Wolfenstein The Old Blood Magyarítás

November 22, 2020, 2:32 am
4 év hány óra

Persze vannak jópofa pillanatok, izgalmas helyzetek, ám összességében nem tapasztalunk olyasmit, amitől igazán leesne az állunk. A játékmechanika a régi, vagyis két lehetőségünk van az előrejutás során. Vagy lopakodunk, és igyekszünk mindenkit csendben eltenni láb alól, vagy őrült módon berohanunk a tömegbe, és megpróbálunk mindenkit minél hamarabb jól ledarálni. Utóbbi módszer csak egyszer-kétszer kifizetődő, elvégre rendre megjelennek a rádiós tisztek, akik pillanatok alatt riadót fújnak, így pedig szinte végtelen számban özönlenek elő a normál-, elit- és szuperkatonák, akik nagyobb csapatokban elég veszélyesnek bizonyulnak. Éppen ezért a legjobb taktika, ha először csendben, hang nélkül sunnyogva intézzük el a radarozó kollégákat, és csak ezután váltunk taktikát, ha a vérfürdőt jobban szeretjük. A harcok alatt a hangtompítós pisztolytól kezdve, a gránáton és dobókésen át, egészen a mesterlövész puskáig és a gépágyúig minden a rendelkezésünkre áll. Most is bebújhatunk egy hatalmas gépezetbe, hogy szinte legyőzhetetlenné váljunk, elvehetjük a fegyvert a legnagyobb támadóinktól is, a páncéldarabokat meg érdemes minden esetben felvennünk, hogy jobban bírjuk a strapát.

Wolfenstein the old blood magyarítás series

Visszatérnek a különböző feladatok teljesítésével megnyitható perkek is, e mellé új barátunk, a két darabba szétszedhető vascső is igen hasznos társnak bizonyul. Segítségével falakat mászhatunk meg, ajtókat nyithatunk ki, sőt egy-egy ellenfelet akár ki is végezhetünk vele, ha sikerül meglepni az illetőt. Mint azt említettem, a sztori első fele sajnos nem kifejezetten izgalmas, nem szándékozik újítani a recepten, sőt. Egysíkú és talán butább is a tavalyi kalandnál. Ám a rajongók kívánságait meghallgatva a MachineGames a második szegmensbe sikeresen belevitte az okkult vonalat, ami a beteges Helga utáni nyomozás során jelenik meg. Előkerülnek a zombik, amik szó szerint potyognak ránk az égből (majd kiderül, hogy miért), plusz ennek a komorabb cselekménynek hála egy brutális főellenfél-harcot is kapunk a nyakunkba. No nem mintha Jäger legyőzése olyan sétagalopp lenne. A Wolfenstein: The Old Blood egyébként kellőképpen nehéz tud lenni, ha nem a könnyebb fokozatokat választjuk, sőt egy-egy pillanata kifejezetten izzasztó, ami mindenképpen jó hír.

Wolfenstein the old blood magyarítás game

Wolfenstein the old blood magyarítás book

  1. Adatbázis: közbeszerzés, Földesi-Szabó László | K-Monitor
  2. Sírós romantikus filmek
  3. Wolfenstein the old blood magyarítás game
  4. Amikor egy egész közösség segít az álláskeresésben
  5. Wolfenstein the old blood magyarítás show
  6. A Mikulás eredete
  7. Wolfenstein the old blood magyarítás results
  8. Bme nyelvvizsga olasz
  9. Fábián juli halála
  10. Kényelmi eszközök | Tolatóradar beszerelés Budapest | Duett.hu
  11. Bicikli utánfutó használt

Wolfenstein the old blood magyarítás lyrics

Azonban ha a 2014-es kiadás nem volt a szíved csücske, ezzel már hiába is próbálkozol, elvégre annak hibái itt többszörösen visszaköszönnek. A The Old Blood azoknak ajánlható, akik imádták az Ordert, illetve mindazoknak, akik hiányolták a természetfeletti maszlagot, a bevezető három-négy óra pedig nem eltántorító erő azok megjelenése előtt. A Wolfenstein: The Old Blood már letölthető PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re, a teszt az utóbbi verzió alapján készült. Néhol unalmas, egyszerű, túlzottan csőpályás küldetéslemez, ami azért egy-egy harcával sikeresen javítja az átlagát, ráadásul a zombik megjelenését már kifejezetten sokan várták. A bőséges tartalom mindenesetre bőven megéri a The Old Blood árfekvését, emellett pedig kihívásban és nosztalgiában sincs hiány.

Normál módban úgy hat óra alatt végezhetünk, de ha minden apró csecsebecsét (jegyzetek, levelek, titkos járatok stb. ) össze akarunk szedni, plusz nem félünk a legnehezebb opciótól, akkor ezt akár tíz órára is kibővíthetjük. E mellé kapunk egy nagy adag kihívást is, amivel további órákat elszöszölhetünk, bár az ellenfelek időre és pontra menő legyilkolása annyira nem nagy szám a normál történetes mód mellé. A MachineGames egy tartalmas és átlagban egészen élvezetes küldetéslemezt csapott a sikeres New Order mellé, a kis csomag ráadásul kifejezetten baráti árfekvésű. A zombik lelövése még mindig jó mulatság, a játékmenet egy-egy eleme továbbra is szórakoztató, de most látszódik igazán, hogy a tavalyi Wolfenstein jókor jött ki, ráadásul hiánypótló is volt. A vicc csattanója másodszorra már nem üt akkorát, ahogy a játék sem kifejezetten szép, nem is igazán fifikás. Jó dolog viszont, hogy minden pályán találunk rejtett apróságokat, easter eggeket, sőt a Nightmare-matracok segítségével a klasszikus, pixeles pályákat is újra teljesíthetjük.

Talán nincs is olyan játékos, aki valamilyen formában ne ölt volna órákat az igazán klasszikus FPS-ekbe, a Doomokba és a Wolfensteinbe. A korai időszak pixeles kis lövöldéi meghatározóak voltak minden szempontból, hatásuk pedig még manapság is érezhető. Éppen ezért bizonyult némileg fájdalomnak az, ahogyan a németvadász széria az évek folyamán ellaposodott, továbbá talán pont ezért vált olyan sikeressé a MachineGames tavalyi múltidéző körútja, a The New Order. A program nem volt sem kifejezetten szemet gyönyörködtető, sem kimondottan okos, mégis hozta a nosztalgikus élményt. Emellett, bár a multiplayer nem került be a választható opciók közé, jó pár órás kampányát akár többször is végigjátszhattuk, hisz kihívással is bőven rendelkezett. Egyetlen dolog hiányzott igazán: a Return to Castle Wolfenstein okkult vonala, amit teljes egészében helyettesített az alternatív idősíkba helyezett, némileg futurisztikussá vált náci birodalom képe. Ennek köszönhetően öröm volt az ürömben a Bethesda bejelentése, miszerint éppen egy évvel a New Ordert követően önállóan futtatható kiegészítést kapunk.

Ez a The Old Blood, ami szintén a megváltozott világháborús helyzetet mutatja be, ismét William "B. J. " Blazkowicz főszereplésével, ám nem kevés újítást bevezetve a jól bevált recept mellé. Noha a "DLC" mindösszesen 6 000 forintos áron vásárolható meg (egyelőre csak letölthető verzióban, ám hamarosan érkezik a dobozos kiadás is), a tartalma mindenképpen dicséretes, szinte már egy teljes programként is nézhetünk rá. De csak szinte. A két nagy fejezetre, ezen belül pedig egy bevezető szakaszra és nyolc normál misszióra osztott alkotás során megjárjuk a börtönt, csatornákat és barlangokat kutatunk át, ellátogatunk egy kis faluba, továbbá sírokat és ősi romokat tisztogatunk meg ellenfeleinktől. Elsőre mindez talán változatosnak és izgalmasnak tűnik, ám sajnos a valóság már nem ilyen rózsás. Az első fő szegmensben, mikor a szadista Jäger és emberevő kutyája után eredünk, szinte folyamatosan olyan érzetünk támad, mintha a főjátékot vettük volna elő némi ismétlés kedvéért. Más kérdés, hogy miközben a feladatok stílusa és a cselekmény ismerős, rendkívül egysíkú és unalmas helyszíneken irtjuk a náci birodalom dicső seregét, ehhez pedig szűk csőpályák dukálnak, ami nem egy lehengerlő élmény.